1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and Photo copying is prohibited

2018. március 8., csütörtök

142 éve : A PUSZTULÁS NAPJAI -ÁRVÍZ 1876




1876 március elején...

A Duna még mindig egész tenger, tömérdek szigettel. Csakhogy ezeknek a szigeteknek nincs barátságos természetük. Elöntött falvak, városok, tanyák azok, melyeken szorongás, inség és kétségbeesés uralkodnak szörnyű felsőséggel. Napok óta állnak vizben, s az áradat még mindig makacs és nem akar visszatérni a mederbe. A mit a rohanó ár el nem ragadt, a mit a nyargaló jégtáblák le nem tiportak, a viz áztatja szét. 



Ujabb meg ujabb víztömeg jön. A Duna hullámait a győrmegyei folyók: a Bába, Rábcza, Marczal nagy árjai is duzzasztják s febr. 28-án a megyében 55 falu újra viz alá jutott. Komáromnál a Vág özönlik, de nem annyira a Dunába, mert annak magassága visszanyomja vizét, mintsem a környékre. Az Ipoly, a Garam bőszültek, s Esztergom is kiállt egy második árvizet, mielőtt az első elhúzódott volna utczái közül. 
A főváros nagy részében a jobb parton csak tutaj és csolnak által lehet közlekedni. A Gellérthegyről tekintve, Budapest egy nagy földnyelv ; Újpest felől tenger van, mely ellepi Ó-Budát és a vizivárost a hegyek lábáig, s ellepi Pest felől a városligetig a kültelkeket, a gyárakat, a váczi-uti nyaralókat. Alól megint tenger van, mely a vasúti összekötő hidnál a pesti részbe törve, elborította a soroksári utat a vágóhíd körül, (ott ázik a honvédmenház is) és a soroksári védgát védelmezi az alacsony Ferenczvárost. Buda felől a Gellérthegy alatt van az alsó tenger másik fele, s ellepi az egész Lágymányost, Albertfalvából csak a házak látszanak ki, Promontornál a déli vaspálya is viz alatt van. Azontúl a nagy Csepelsziget valami posványos lápnak tetszik. Egy-egy domb, egy-egy földgerincz, fák és a csepeli torony látszanak ki. 



A pesti részen vannak utczák, egész városterületek, melyek 19 lábnyira fekszenek a Duna nulla-pontja fölött; alig néhány ölnyire a folyamtól a molnár-utcza csak 20 lábnyi, a váczi-utcza és a városháztér 20—21 lábnyi. Az árviz pedig 24 lábnyin felül szágulpott. A budai részeken mindaz el van öntve, a mi alacsonyabb a Duna árjánál, mert ott nincs oly magas kőpart, nincsenek a város szélén védgátak. Ott 18 lábnyinál Ü-Buda felől megkezdődött a kiöntés. 
A pesti városrészt a partokon és gátakon kivül az éberség és gondosság védte meg. Egy kis rés valahol, s a viz ellenállhatatlan erővel tolul be. Nem is kell sokáig törnie, csak valamelyik csatorna legelső utczai nyilásáig, s azon át el van öntve feltarthatatlanul a város. Egy rést, mely a váczi országút töltésén a belsőbb védgát megkerüléséhez nyitott volna folyást, betömték cementtel. Nem tudták azonban már megerősiteni az úgynevezett Viktória-töltést, melyet a rohanó ár jéghasábokkal ostromolt, s febr. 25-én esti 6 órakor be is törte néhány pillanat alatt, másfél ölnyi magasban árasztva el az ott levő gőzmalmokat, a Zarzetzky-féle gyufagyárat, a donga-gyárt, a vasedény-gyárat, egy emeletes részvény-liázat, melyben munkások laktak. Több száz ember szorult itt meg, kiket a legnagyobb kétségbeesésből mentettek ki. 
Febr. 25-ikének estéje volt a legkínosabb a pesti részeken. A város fölött és alatt nyomult az áradat, s minden attól függött, mennyire növekszik még, s a Széchenyi által emelt töltések meddig birnak ellentállni. 



Az Ercsinél álló jégtorlasz miatt nem volt szabad lefolyása a Dunának, s a jég egyszerre csak megérkezett Vácz alól, őrületes gyorsasággal rohanva, s korbácsolva a viharos felső szél által. A folyam és jég azonban Ercsi alatt balra kanyarodott a Csepelszigetnek, s ennek derekán áttörve, a soroksári Duna-ágba (mely Pest felől a szabályozás következtében el van zárva) rohant. E pillanattól a jég zajlása és a viz lefolyása uj medret nyitott, az apadás bekövetkezett, s a főváros megmenekült a még nagyobb veszélytől. De annál borzasztóbb sors várt a szigetség falvaira, melyek mind a jeges vizárba jutottak. A veszedelem tovább pusztított a partokon, széttörte a gátakat s neki ment a Ivis-Kunságnak. Még Kun-Sz.-Miklós és a távol eső Szabadszállás is elöntetett.

Vasárnapi ujság 1876 március 5

A Duna folytonos aggódásban tartja az embereket. 

Lassú áradása nem fenyeget ugyan uj veszélylyel, hanem szaporítja az eddigi bajt. Csak a Vízivárosban még mindig 179 ház áll viz alatt, folytonosan rongálva azokat. Aztán a folyóhoz közelfekvő házak pincéjébe is mindig több viz szivárog. Sőt távolabb pontokon is talajvíz kezd mutatkozni, a miből sok baj eredhet. A csatornák vizével is csak alig birnak boldogúlni, kivált midőn egy-egy szivattyú csöve, (mint közelébb a plébánia-templom előtt,) megreped. A vízvezetéket elzárni közegésségi szempontból nem lehet, hanem újra figyelmeztetik a lakosságot, hogy takarékosan bánjék a vízzel s a nagy mosásokat halaszsza tovább.
Kérelem nemes emberbarátokhoz.



Még mindnyájunk szive remeg a közelmúlt napok szomorú eseményeinek emlékétől és még szemünk előtt ama pusztulás és vész nyomai, mely fővárosunkat és vidékét oly véghetetlen nagy csapással sújtotta. Évek fáradalmainak gyümölcse, a szegény nép kuporgatva gyűjtött vagyonkája egy perc alatt az árvíz martaléka lett és a hömpölygő árból a csupasz meztelen életnél alig menthetett meg mást. Kenyér nélkül, ruhátlan, kétségbeesve sorsukon, ránk tekintenek e szerencsétlenek és könyes szemeikhől egy esdő kérelem szól hozzánk: 

»Segítsetek !« 

És mi ne segítsünk a nyomor e gyermekein ? E nagy és nemes feladat részben való teljesítését vállalták el az összes budapesti jótékony nőegyletek képviselői, a midőn elhatározták, hogy teljes erejükből iparkodnak a szerencsétleneken itt a fővárosban, nemkülönben a vidéken is segíteni. Az élelemről már gondoskodva van; a legfőbb szükséglet most a ruházat. E végből fordulunk minden helyben és vidéken lakó nemes emberbaráthoz: adjunk ruhát e szerencsétleneknek, adjon mindenki tehetségéhez képest, (férfiaknak, nőknek vagy gyermekeknek valót), vagy pénzt, melyen azt megvásárolhatjuk. A legcsekélyebb adomány egy-egy könnyet töröl, egy- egy fájó nyomort enyhít. Adakozzunk! Összetett vál
lal talán elérendjük kitűzött célunkat, hogy enyhítjük némileg a szerencsétlenek sorsát, a kik most fázva, ruhátlan, kétségbeesve esengnek segélyért. A kegyadományok átvételét a következő hölgyek voltak szívesek elvállalni: az első kerületben (vár, Tabán) 

Tisza Kálmánné, a min. elnöki palotában; a másodikban Hollán Ernőné (lánchidépűlet;) a negyedikben gróf Teleki Sándorné (szervita tér 2. sz.,) Kralovánszky Istvánné (Lipót-utca 31 sz.,) Damjanich Jánosné (papnövelde-utca első sz.); az ötödikben: Bohus Szögyény Antonia (kétsas-utca 19. sz.), Bischitz Dávidné (Thonet-udvar,); a hatodikban Adler Hedvig (Rom- bach-utca 7. sz.) Brüll Miksáné (váci-ut 7. sz.); a hetedikben Balogh Istvánné (kerepesi-uti bazár;) a nyolcadikban Glatz Antalné (országút 34. sz.) Marschalkó Leonné (József-utca 5. sz; a kilencedikben Braun Lajosné (üllői-ut 64. sz.) és Tavaszi Endréné (üllői-ut, köztelek.) 

Budapesten 1876. márc. 3-án. 

A összes budapesti jótékony nőegylet nevében: Bohus Szögyény Antónia elnök, Kunffy József jegyző.« E bizottság már tegnapelőttig nyolcvan személyre való ruhát gyűjtött. Ä főraktár a Wurm és Mária-Valeria utcák sarkán álló házban van.
Fővárosi Lapok 1876. március (49-74. szám)1876-03-05 / 53. 
szám



Tisza Kálmánné urhölgy szerdán a tabáni, vízivárosi, budaujlaki ínségeseket meglátogatta Jekelíalussy Lajos min. tanácsos és Kovics kapitány kíséretében. —u.ott 1876. 03.11

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése